Hírek kozmunka_6
VÉGLEG KETTÉSZAKADHAT MAGYARORSZÁG! ORBÁN ALÁÍRHATJA A SZOCIÁLIS TRIANONT

Megérett az idő és a helyzet a közfoglalkoztatási program átalakítására – mondta Simon Attila, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára a Világgazdaságnak tavaly decemberben.

Simon ezt azzal magyarázta, hogy a közmunkaprogram kiterjesztését követő időszakban

kiüresedett a munkaerőpiaci kosarunk, és már szükségünk van mindenkire, aki munkára fogható.

Az államtitkár szerint átlagosan 250 ezer fős közfoglalkoztatotti létszámból nagyjából 100-150 ezer fő helyezhető el a nyílt munkaerőpiacon. A politikus elismerte azt is, hogy miközben a legtöbb ágazatban hiány keletkezett szakképzettekből, addig sokak hasznos munkaereje elveszik a közmunkaprogramban. Úgy fogalmazott, hogy ebben is szeretnének fejlődést elérni.

Mindezzel önmagában nem lenne különösebb baj, de laikusként is könnyen beláthatjuk, hogy finom szólva:

a munkaerő-kínálat és a munkaerő-kereslet egyelőre nem esik egybe.

A Menedzsment Fórum adatai szerint 2016 második negyedévében a 232 522 közmunkás közül 128 865 fő (55,4) nyolc általánossal vagy azzal sem rendelkezik. A Pénzcentrum ezzel együtt azt mérte fel, hogy a legnagyobb hiány vendéglátóiparban, illetve a szakmunkások, a vasutasok, a honvédség, kamionsofőrök, a mérnök és informatikai szakemberek között alakult ki. Ennek ellenére a nemzetgazdasági tárca nem az átképzések minőségi és mennyiségi fejlesztését helyezte kilátásba, hanem például azt javasolta, hogy

három éven belül maximum 12 hónapig lehessen közfoglalkoztatotti státuszban maradni.

Simon Attila azt mondta, akinek ez idő alatt nem sikerül alkalmassá válnia a versenyszférában való elhelyezkedésre, például egészségügyi okok miatt, azt más módon kell segíteni, ám a Menedzsment Fórum összesítése szerint tizenkét hónap után elsősorban azok kerülhetnek az utcára, akik egész egyszerűen rossz helyen élnek, tehát nincs hova felvételezniük, mert egész egyszerűen nincs a közelben piaci munkaadó. Ezek az emberek ez idő szerint sem lustaságból közmunkások, hiszen egyébként is töredéket keresik annak, mint amit egy „rendes” munkahelyen megkapnának.

Borsod-Abaúj-Zemplénben, illetve Szabolcs-Szatmár-Beregben az új munkahelyek kilencven százalékát a közmunkaprogram, tizedét a versenyszféra teremtette meg.

Minden piaci álláshelyért, tehát mintegy hétszer annyi közfoglalkoztatott vagy álláskereső harcol nap, mint nap.

A kormány intézkedéscsomagja tehát akarva vagy akaratlanul az alacsony társadalmi mobilitást ösztönözné, azonban a nagyvárosokban, a fővárosban vagy Nyugat-Magyarországon mostanra egyébként is lakhatási krízis alakult ki. Érthetőbben: elszabadultak az ingatlan- és az albérletárak ami nem könnyíti meg azt, hogy valaki, akár a családjával közösen új életet kezdjen az ország egy másik pontján. Kezd kialakulni az a felemás helyzet is, hogy a hátrányos helyzetű térségekben az elkeseredett emberek hátrahagyják az elnéptelenedő falvakban elértéktelenedő házaikat, majd inkább egy túlzsúfolt lakásba költöznek.

Előfordulhat, hogy Magyarország területének egy része közigazgatási értelemben ugyan továbbra is a magyar állam fennhatóság alatt marad, de a magyar nép nem tud majd minden térséget belakni.

Ez a küszöbön álló szociális Trianon, amelynek ugyanúgy meglesznek a maguk belső gazdasági menekültjei.

Forrás: alfahir.hu