Aktuális
A Merkel-korszak vége

Martin Schulz és Angela Merkel a német nagykoalíciós megállapodás két legnagyobb vesztese. Schulz korábban azt mondta, hogy nem köt semmilyen megállapodást a kereszténydemokratákkal, ennek ellenére külügyminiszter lesz az új kabinetben, de pártelnökként megbukott és le is mondott a tisztségéről. Merkel pedig kulcstárcákról mondott le, és csupán a megőrzött kancellári posztjának örülhet. A legnagyobb nyertes Horst Seehofer, a bajor keresztényszocialisták vezetője, aki kezdetektől fogva Orbán Viktor bevándorláspolitikájának támogatója. Seehofer fogja vezetni a migránsválság szempontjából kulcsfontosságú belügyi tárcát. A nagykoalíciónak igazából senki sem örül, mivel sokan a változatlanság koalíciójának tartják, és nagy reformokat sem terveznek.

A bevándorláspárti Martin Schulz a legnagyobb vesztese a német koalíciós tárgyalásoknak, míg a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tekinthető a megállapodás nyertesének. Az Angela Merkel vezette CDU számára pedig csak egyetlen siker maradt, mégpedig hogy a kancellári poszt a kezükben marad. Nagyjából így lehetne összegezni azt a kompromisszumot, amit a három párt kötött egymással a közös kormányzás érdekében. Kormány azonban továbbra sincsen, mivel a szociáldemokrata párttagoknak szavazáson kell dönteniük a szerződésről, és azt sem lehet kizárni, hogy a párttagok leszavazzák a pártvezetőket.

Bajorország lehet a nyertes
Kiszelly Zoltán szerint áldozatot hoztak a német koalícióban részt vevő pártok, leginkább a CDU és Merkel kancellár, mert el akarták kerülni, hogy kisebbségi kormánya legyen Európa legerősebb gazdasági hatalmának, ezért a legkisebb rossznak gondolt nagykoalíciót választották. Közölte: nagyon sok területen van vita a résztvevő pártok között, a migráció mellett az egészségügy, a nyugdíj- és az adórendszer kérdésében is. Azt mondta:
a bajor CSU mindenképpen jól járt, keresztül tudta vinni, hogy valamelyest korlátozzák a migránsok beáramlását,
és Horst Seehofer bajor kormányfő erős minisztériumot kapott, a belügyminisztériumot kiegészítették az építési tárcával, utóbbi pedig azért különösen fontos, mert “egymillió lakás hiányzik” Németországban.

Horst Seehofer már a migránsválság elején, 2015-ben azt mondta, hogy sokan hálásak lesznek Orbán Viktornak Európa határainak megvédéséért és azóta is a német bevándorlási politika szigorítását követelte.

Martin Schulz megbukott
Schulz számára többek között azért is bukás a mostani megállapodás, mivel távoznia kell az SPD éléről a külügyminiszteri posztra. Pártelnökként tehát egyértelműen megbukott, persze elég is furcsa lenne sikerként eladni a 20 százalék alatti támogatottságot. Ráadásul a korlátlan bevándorlás tekintetében is engednie kellett koalíciós társai előtt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Németországban a szigorú bevándorláspolitika ideje jött volna el.
Évente továbbra is 180-220 ezer migránst várnak Berlinben.
A Merkel-koalíció bár tett némi szigorítást, de ez nem jelenti azt, hogy feladta volna a Wilkommenskultur politikáját. Éppen emiatt sem csökkent az AfD támogatottsága az elmúlt hónapokban.

Minden korábbinál magasabb árat fizetett az együttműködéshez elengedhetetlen kompromisszumokért a Merkel kancellár vezette nagykoalíció – erről már Kiss J. László Németország-szakértő beszélt. Ezek a kompromisszumok jelenthetnek stabilitást, de a nagykoalíciós keretben a politikák állandó egymáshoz igazításával a változások elmaradását és ezzel a status quo fennmaradásával együtt járó bizonytalanságot is – hangsúlyozta a Corvinus Egyetem tanára, aki szerint Merkel küszöbönálló negyedik kormányzati ciklusa a nevével fémjelzett korszak végének kezdete.

Erősödhetnek a politikai szélek

A szociáldemokrata pártszavazást illetően a szakértő rámutatott: Schulz korábban kategorikusan kizárta a nagykoalíciót és egy Merkel-vezetésű kormányban való szerepvállalását. Ennek azonban éppen ellenkezőjét tette, ezért a szociáldemokrata pártbázisban elfogadottsága drámaian csökkent, jóllehet tavaly 100 százalékkal választották pártelnökké. A pártelnökségről való lemondásával Schulz most „menekülési utat” választott.Kikerül a tűzvonalból és a párt megújításának kényes feladatát Andrea Nahlesnek adja át,míg ő maga a bejelentett külügyminiszterséggel olyan pályát választ, amelyen támaszkodhat az Európai Parlament elnökeként szerzett nemzetközi tapasztalataira.

Kiss J. László szerint az új nagykoalíció arra is felhívja a figyelmet, hogy a két nagy párt, a CDU és az SPD közötti különbségek az újabb közös kormányzás során ismét viszonylagossá válhatnak. A legutóbbi választásokon jelentősen visszaesett nagykoalíció újra az „alternatívanélküliség” megtestesítőjévé válhat, ami hatásaiban a politikai széleket erősíti.

Nincsenek átalakítások

A megállapodást széles körben bírálták. Gazdasági érdekképviseletek szerint az újabb nagykoalícióra készülő pártok a sikeres jövőt megalapozó átalakítások helyett a megtermelt jövedelem újraelosztására helyezik a hangsúlyt. Az ellenzéki pártok közül a legélesebb bírálatot az AfD fogalmazta meg, szerintüka CDU már csak egy politikai tartalom nélküli, „kiüresedett váz”, amelynek egyetlen funkciója Merkel hatalmának biztosítása.Ennek érdekében a CDU behódolt a szociáldemokratáknak, elindult a Martin Schulz által meghirdetett „európai egyesült államok” felépítése felé, amivel tovább mélyíti a szakadékot az EU nyugati része és keleti tagállamai között.

Az FDP elsősorban azt kifogásolta, hogy a szerződés nem foglalkozik kellőképpen a digitális átalakulás kihívásaival, a Zöldek az ökológiai, környezet-, és klímavédelmi vállalásokat kevesellték, az SPD-től balra álló Die Linke Baloldal szerint elhanyagolják a legfontosabb társadalmi gondokat, a gyermekszegénység és az időskori szegénység terjedését.

Elszomorító névsor

A Bild kommentárja szerint „Merkel az SPD-nek ajándékozta a kormányt”, mert minden áron kancellár akar maradni. Sokszor a szemére vetették, hogy nem tudni, miről szól a politikája, de ezt már senki sem mondhatja, mert világossá vált, hogy „Merkel számára az új kormány Merkelről szól”.

A Die Welt szerint Merkel nagy árat fizetett azért, hogy negyedszerre is kancellár lehessen, és pártja egyetlen kulcsfontosságú tárcát sem tudott megtartani. Hozzátették, hogy a koalíciós megállapodás nélkülözi az ambíciót, a lehetséges miniszterek névsora pedig „elszomorító”.

A Handelsblatt szerint a CDU/CSU és az SPD megkötöttea „tétlenség szövetségét”, hiszen koalíciós megállapodásuk „semmiféle választ nem ad a nagy kihívásokra”.A három pártot elsősorban a kormányzásra irányuló akarat egyesíti, és nem az ország megújításának szándéka. Így nem terveznek mélyreható reformokat, és vagy fél szívvel, vagy egyáltalán nem foglalkoznak az olyan kihívásokkal, mint a menekültválság, a demográfiai átalakulás, vagy a gazdaság és a társadalom digitalizációja. Kiemelték: a tervbe vett osztogatás és az apró átalakítások „nem adnak garanciát a növekedés és a jólét tartós fennmaradására”.

Forras